Kromestar - Bully
From the Album : The Hungry Bully EP
2007, Crater Records
* * *
Ismét ajánló és remélem végre tényleg sikerül jót (bár ez ez esetben nem is kérdés) és ismeretlent ajánlok Nektek!
Nagyon szeretem amikor összejönnek a szálak és kiderül, hogy a (zenei) világ amúgy kisebb mint gondolnám és mégis megismerhető. No ez történt velem az imént, ugyanis ahhoz hogy megírjam ezt az ajánló elkezdtem információ gyűjteni és kiderült hogy nagyon is ismerősek a nevek amik itt előjönnek.
A dolog úgy kezdődött, hogy a kilencvenes évek közepe táján Guy Sigsworth zenecsináló többek között Björkkel és Seal-lel való közös munkája során felkeltette az érdeklődését Imogen Heap-nek (akit remélem már ismertek). Imogen ekkor már javában dolgozott előadóként és jó néhány zenekarnak (Madonna,Lamb(!)) segített albumot is írni. Kezdetben kölcsönösen kollaboráltak egymás lemezein, de miután mindkét lemez kifutott a felek úgy döntöttek, hogy megpróbálnak közösen összehozni egy albumot. Sigsworth ugyanis legyártott néhány dallamot és annyira jónak érezte Imogen építőjellegű hozzáállását a projekthez, hogy végül duóvá váltak.
A nevük Frou Frou lett, első kiadásuk egy Imogen Heap feldolgozás, az Aeroplane volt, ám 2001 végére befejezték az első albumuk megkomponálását is, így 2002 augusztusában kiadták a Details-t.
Frou Frou - Details [2002]
Nyilatkozhatnékom van az album stílusáról is, azonban ezt most elhagyom mert nem igazán tudom belőni, persze bele tudnám erőltetni Őket egy-két kategóriába, de annyira kilógnának hogy nem lenne túl sok értelme.
Sajnálatos módon az album az egyetlen mű ami a páros keze nyomán született. Egy darab turné után úgy döntöttek, hogy továbbra is segítik egymást, de közös lemezt nem adnak ki többet.
Sigsworth később olyan munkákon dolgozott, mint Alanis Morissette 2008as 'Flavors of Entanglement' című albuma. Imogen pedig kiadta az ismert albumát 'Speak for Yourself' címmel.
Szerencsére okosak a kiadók, ezért a 'Breath in' c. számukat az összes videómegosztó tiltja (csak Amerikán belül nézhető) így ez kiesett a videókból, ám azért van még:
Így reggel keljünk egy kis dallamra Párizsból, zseniális film ... és zene.
Ezt a videót Kobe(Gábor) készítette, és mivel nemcsak a videó zenére-vágása, hanem magának a zenének a kiválasztása is mesteri, ezért mindenképpen postolnom kell.
Tudtommal másfél hétig tartott a finomítás, szóval ki van ez találva az utolsó kis részletig. Kobe egyébként gőzerővel gyártja új site-ját, amit JátékosVilág néven értek el.
Enjoy
Oj!
Nem egyértelműen ide való, de ez teljesen aranyos, ráadásul totál Zsófi és Joao érzésem van a számmal kapcsolatban.
Egy kicsit olyan érzésem van, mint a kolbászos-lekváros kenyérnél. Merthát ugye egyenként jó, meg finom, de egymáson már nem annyira nyerő (Ez persze Árpit sosem zavarta a sok-sok éven át, amikor azt ette minden uzsonnára)
Szóval a Massive Attack is jó és szép, és azért Madonnát is tiszteljük, de valljuk meg, ha kollaborációról van szó mind2 elnyomja általában társát, hisz míg mondjuk az MA esetében Sinéad O'Connor nem nagyon lett túlIstenítve a zseniális '100th Window'-ban való masszív részvétel után, úgy pl Madonnánál meg William Orbit tűnt el egy kicsit a négyszeres Platina Ray of Light esetében.
Mindezen felvezető ellenére most nyugodtan pisiljük össze magunkat a gyönyörtől, mert szerintem mind2 együttes alapvetően dominál ebben a számban, így kettejük imázsa rászuperponálódik az alapdallamra. Brilliáns!!
Minden jó dolog egy kislánnyal kezdődik...:) Legalábbis a Prodigy (és néhány barátunk) esetén ez a helyzet. Korrigálván egy előző postomat: EZ az első kislemez az albumról, az invaders must die ingyenes letöltése miatt azt nem adják ki, ellenben ezzel ami február 16.án kapható lesz!!
Sziasztok
Megint szép kis 'gap' van a két bejegyzés között, de hát nagyban wizsgázunk meg veblapot fejlesztünk mostanság, szal elszívódott a kreativitás, de legalábbis az agyunk, már ami maradt belőle a szilveszteri vendégünkkel való mászkálás után.
Sok-sok jó és új zenénk van, de még nem találtam olyat köztük ami ne verné ki a biztosítékot Nálatok, úgyhogy azokon még gondolkodunk, addig is egy utóbbi hónapokban rongyosra hallgatott album jön, ezt csak ajánlani tudom, ámbár innen ismerős lehet, de azért foglalkozzunk vele még egy kicsit.
The Roots - Rising Down [2008]
Az album a philadelphiai 'The Roots' nyolcadik (!) albuma, Őket azért szeretjük, mert intelligensek, jól zenélnek, igényesen írják meg az albumaikat és igen komoly erőfeszítéseket tesznek hogy élőben is előadható számokat gyártsanak. Ezt úgy kell érteni, hogy a vokálokat igen komoly zenekar támogatja, szó sincs elektronikus és-vagy egyszerű alapütemekről, Questlove, a dobosuk a szakmában unikumnak számít, az Ő ütemeire épül a sok más hangszerrel támogatott muzsika.
A roots szokása még, hogy állandó énekeseiket számonként kiegészítik vendég előadókkal, így minden szám egyedivé válik arról már nem is beszélve, hogy a kiváló vendég énekesek már önmagukban is gyakran garantálják az igényes hangzást.
No ennyit az albumról mert már teljesen úgy viselkedem, mint Lakat T. Károly a Nap-keltében, jöjjön inkább a videó: