#69 Purity Ring - Shrines [2012]

Puritz Ring - Ungirthed

From the Album : Shrines

2012

Ma egy kis elektronika és egy történet jön.

A zenét Kanadából kapjuk a nem is olyan régen alakut Purity Ringtől. Megan és Corin még a 25-t sem töltötték még be, amikor 2010-ben megalakították együttesüket, mostanra készült el az első zseniális album:

Purity Ring - Shrines [2012]

Puritz Ring - Belispeak

From the Album : Shrines

2012

Zenei leírás helyett videó és történet.

Wiley története:

Nem is olyan messze Whitesburg (Kentucky) városától, Pine Mountain erdeiben él egy ember, aki megtestesíti mindazt amit a hippikről tudok/gondolok. Caseyék vittek minket fel a hegyre, késő volt, olyan este 10 is lehetett már. Áthaladtunk egy kapun és egy kedves Ősz ember fogadott minket egy széles erdei ösvényen. Ő volt Wiley. Üdvözölt minket, örült nekünk és felvezette az autókat az egyik irányba. A távolból zene halattszott és a fák között egy kis tó fölött repkedő tűzgolyókat véltünk láni. Végül egy lábakon álló, domboldalra épült faházhoz érkeztünk, ahol felvertük a sátrakat, a lányok pedig beköltöztek az egyik szobába. Valaki előkapott egy whiskeyt és körbeadta, sörök nyíltak, a társaságba lassan becsatlakozó ismerős/ismeretlen arcokkal kezdődő beszélgetéseket csak az óriáspókoktól néha felsikító lányok szakították félbe.

 

Puritz Ring - Loftcries

From the Album : Shrines

2012

Lassan aztán felkerekedtünk. Egy kicsi tavat találtunk a völgyben, partján mindenféle kissebb-nagyobb furcsasággal. Volt ott a mécsestől a fém flamingón át, az ezsüstösen csillogó airstream-ig minden csudajó. A tó sarkán megpillantottuk a két szintes faházat, ahonnan a zene és a fény szűrődött ki. Az erdő felől érkezve az emeleten lukadtun ki, ami egy nagy teraszból és bazsamosan gőzölgő konyhából állt. A terem közepén lévő sámlin lány kezdett játszani, dühösen peregtek az ujjai és kétségbeesetten énekelt. Az összhatás zseniális volt. Mi leültünk és nem sokára már Freddie, Justin, Endre és Zoltán is kísérte a lányt valamilyen hangszerrel. Közben kaptunk levest - egy lány hozta - és közölte, hogy ha pedig megettük, akkor a parton mossuk majd el az evőeszközöket a tóban. A leves és a hűtők tartalma is közös volt. Lehetett hozni vagy adományozni, de fizetni nem! Wiley fura idézetekbe kezdett, páran fejeseket ugrottak a tó közepén lévő toronyból. Hajnal volt mire egyesével elszállingóztunk aludni. Később megtudtuk hogy jó néhányan laknak itt egy fajta közösséget alkotva, szép lassan építgetve a völgyet.

* * *

#68 Morzsa Records - Polish Graffiti [2011]

Sziasztok


Mint annak idején Párizsból, most is úgy tűnik, hogy albumajánlós poszt lesz a megoldás.


Ugynis úgy alakult, hogy be tudtam joinolni a mOrzsa records amerikai turnéjánk második felére, így egy hónapig végig koncertezzük a városokat New Yorktól Texasig.

A turné Június 20.án startolt NYból egy masszív tetőn megtartott koncerttel. A zenekart Freddie vezeti, a számok nagy részét is Ő írja, énekli és gitáron kíséri. Ő, valamint Zoltán és Justin alkotják a banda amerikai felét. Justinék egyébként úgyszintén hoztak pár számot. Míg Zoltán a pengetős hangszerekért felel, addig Justin gitározik, harmonikázik és néha dobol. A zenekar első számú dobosa viszont már Magyar kézben van: Endre egy cajón segítségével adja az ütemet. A zenekarban egyébként még a nem is olyan régen linkelt Jeromos hegedül, de ezen a turnén Ő most nincs itt. Zoltán egyébként sajnos csak a túra közepéig van a csapattal, utána visszatér New Yorkba és ott is marad, így Ő belátható időn belül nem lesz hallható a mOrzsa keretein belül.


A mai ajánló tehát a turné anyaga:

Morzsa Records - Polish Graffiti [2011]

Itt is van:

Ezt az albumot tehát az imént felsorolt tagok vették fel tavaly és limitált szériás bőrkötéses kiadásban lehetett hozzájutni (lásd videót legalul). Hárman három különböző zenei stílust hoztak magukkal, ám mégis egy kerek egész lett a lemez. Hallgassátok meg a bandcampen vagy vegyétek meg a neten, esetleg valamelyik koncert után.

* * *

Node hogy az én történetem is beleférjen a mai posztba, kezjük rögtön az elején: én egy kicsit később, Július második hetében csatlakoztam hozzájuk Cincinnati-ben. Ide az út egyébként egészen rövid, haaacsaaak nem akar az ember a jegyeken spórolni. Ugyanis ha ez a helyzet, akkor elindul az esti géppel Kijevbe (hova máshova). Megérkezik éjjel f11re, kicuccol, majd feltérképezi a hálIstennek free wifivel felszerelt borispoli repteret. A legtutibb (karfa nélküli!) padon elheveredik és elfetreng úgy másnap délig. Enyhe "hát ez is megvolt" feelinggel felkapashzkodik az Aerosvit New Yorki járatára és nagyon ügyesen pulóverbe rejti a kezdődő testszagát. Ez persze csak durvább lesz az alatt a laza 10+ óra alatt amíg vagy 8 időzónán át átrepüli az óceánt. Ezek után egy laza 1 órás beutazási ellenőrzést leszámítva másodperceken belül kilépünk a JFK kijáratán!

Engem Zoe mentett meg a haláltól. Neki köszönhetően a New Yorkban töltött 4 órámba belefért egy zuhany (!!!) és kaptam zseniális kaját is. Sőt, kikisért a pályaudvarra és segített felkerülni a New York - Cleveland buszra. Ezzel potom 9 óra alatt oda is jutottam és megtudtam, hogy marhára nincs már szabad hely az út második felére (a jegyem ellenére - a buszt ugyanis túlfoglalták), úgyhogy egy laza ügyintézés-balhé-adminisztrációs hiba után illeglálisan mégis bejutotam a varázslatos Cleveland - Cincinnati tripre. Ez egy újabb 5 óra alatt tette meg a távot. Így kb 50 óra utazással a hátam mögött vártam Feriéket hogy felkapjanak és átvigyenek a koncert helyszínére, Berea-ba.


Itt Casey, Laura, Tyler és Ishi fogadott, akik amellett hogy iszonyatos arcok, még a Bloodroots Bartel alapító tagjai is.

Megérkezvén tehát egyből az első este dupla koncert, majd egy egészen hétköznapi házibuliban (istálló) játszottunk Stump-ot. Ez a játék annyi, hogy egészen zavarbaejtően részeg emberek próbálnak egymás tuskóba kalapált szögét eltalálni, mindezt úgy, hogy a kalapácsot egy mozdulattal kell egy csavarral az égbe dobni majd egyúttal rá is ütni a szögre. Mindezek a körülmények ellenére csak másnap törte el majdnem Justin az ujját, amikor úgy döntött hogy kardántengely cserét hajt végre a "SVÉD"-nek nevezett 20 éves kombi Volvo 740-nünkon.

A kocsi egyébként túlélte, sőt azóta jobban tép mint előtte.

A koncert és a buli után meghívást kaptunk Casey és Laura iszonyatosan mocskosul menő otthonába. Képzeljetek el egy meredek domboldalba ácsolt, sok-sok szobából állo faházat, aminek minden pici pontja maximálisan meg van tervezve és fel van díszítve.

Volt még kempingezés, voltunk Elvisz szülőhazában és mocsaraztunk is, de mindezt és még többet is a következő ajánlóban, mert most mennem kell!


Voila:


 

* * *