No, a következő album igen különleges, ugyanis Édesanyám, aki jelenleg állandó partnere a diplomamunka írásnak általában nem nagyon szól bele abba, hogy a nagy munka közben milyen zene hallatszik ki a szobámból, jelenleg Argentin tangó és Prodigy egyaránt előfordul és igen toleráns ilyen tekintetben. Évek óta feszegetem a határokat, de mintha totál mindenevő lenne. Aztán egy nap sikerült, elsőnek csak azt hittem hogy csak fáj a feje vagy ilyesmi, de NEM. Gyakorlatilag bármilyen napszakban került a playlistbe a következő album egyből megkaptam, hogy legalább halkabban már ha ezt az izét kell hallgatnunk. Így egyből tudtam, hogy ez egy gyöngyszem:

Gui Boratto - Chromophobia [2007]
Boratto úr '74es születésű Brazil zenész (és elvileg építészmérnök), aki az elektronikus scénán mozog, az említett albuma a középső az eddig elkészült 3ból, ám eddig a legsikeresebb. Élő fellépésein természetesen laptoppal és megfelelő mennyiségű elektronika segítségével alkot. Durva vagy legalábbis sötét albumcíme ellenére a Chromophobia egy igen sokszínű, könnyen szerethető album, fellelhető benne igen komoly minimal nóta és jó kis chillout egyaránt, érdemes megszerezni.
No blablának ennyit, jöjjön a ZENE!