Ha nem lenne Google Analytics nem hinném el hogy tényleg majdnem mindannyian eljöttetek a napokban a site-ra, sőt azt is látom mennyi időt töltötök ott, annak ellenére hogy próbáljátok titkolni pl azzal hogy nem hagytok Magatok után nyomot (mély tisztelet a kivételnek:) Ennek megünneplésére rájöttem hogy milyen alap együttesek nem mutatkoztak még itt be, úgyhogy veszítse most el ajánló-beli szüzességét a Groove Armada (Tom Findlay és Andy Cato Londonból). Egyik nagy kedvencemmel, ami szerencsére egész ismeretlennek számít.
Groove Armada - Suntoucher Feat. Jeru The Damaja
From the Album : Goodbye Country (Hello Nightclub)
2001, Zomba Records
No, a következő album igen különleges, ugyanis Édesanyám, aki jelenleg állandó partnere a diplomamunka írásnak általában nem nagyon szól bele abba, hogy a nagy munka közben milyen zene hallatszik ki a szobámból, jelenleg Argentin tangó és Prodigy egyaránt előfordul és igen toleráns ilyen tekintetben. Évek óta feszegetem a határokat, de mintha totál mindenevő lenne. Aztán egy nap sikerült, elsőnek csak azt hittem hogy csak fáj a feje vagy ilyesmi, de NEM. Gyakorlatilag bármilyen napszakban került a playlistbe a következő album egyből megkaptam, hogy legalább halkabban már ha ezt az izét kell hallgatnunk. Így egyből tudtam, hogy ez egy gyöngyszem:
Gui Boratto - Chromophobia [2007]
Boratto úr '74es születésű Brazil zenész (és elvileg építészmérnök), aki az elektronikus scénán mozog, az említett albuma a középső az eddig elkészült 3ból, ám eddig a legsikeresebb. Élő fellépésein természetesen laptoppal és megfelelő mennyiségű elektronika segítségével alkot. Durva vagy legalábbis sötét albumcíme ellenére a Chromophobia egy igen sokszínű, könnyen szerethető album, fellelhető benne igen komoly minimal nóta és jó kis chillout egyaránt, érdemes megszerezni. No blablának ennyit, jöjjön a ZENE!
A biztonság kedvéért csak két számot kaptok ma, elsőnek a nagy sláger, zseniális és kreatív klippel: Gui Boratto - Beautiful Life From the Album : Chromophobia 2007, Kompakt Records
Másodiknak pedig a nagy kedvenc, a felvezetés gyönyörű, és aztán a kiteljesedés 1:30-nál, ÁÁÁH. Gui Boratto - Mr. Decay From the Album : Chromophobia 2007, Kompakt Records
Most kapjátok meg a havi dubstep-beöntésetek, egy remek dél-londoni (mily meglepő) előadótól aki Kromestar névre hallgat (aka IronSoul). A zene 80%-ban jön csak át, mert a youtube codec nem nagyon bírja az Úr remek lüktető basszusait, azért remélem átjön a borzalmasan eltalált stílus, akinek bejön szerezze meg (elég népszerű hozzá), Enjoy.
Kromestar - Bully
From the Album : The Hungry Bully EP
2007, Crater Records
Ismét ajánló és remélem végre tényleg sikerül jót (bár ez ez esetben nem is kérdés) és ismeretlent ajánlok Nektek!
Nagyon szeretem amikor összejönnek a szálak és kiderül, hogy a (zenei) világ amúgy kisebb mint gondolnám és mégis megismerhető. No ez történt velem az imént, ugyanis ahhoz hogy megírjam ezt az ajánló elkezdtem információ gyűjteni és kiderült hogy nagyon is ismerősek a nevek amik itt előjönnek.
A dolog úgy kezdődött, hogy a kilencvenes évek közepe táján Guy Sigsworth zenecsináló többek között Björkkel és Seal-lel való közös munkája során felkeltette az érdeklődését Imogen Heap-nek (akit remélem már ismertek). Imogen ekkor már javában dolgozott előadóként és jó néhány zenekarnak (Madonna,Lamb(!)) segített albumot is írni. Kezdetben kölcsönösen kollaboráltak egymás lemezein, de miután mindkét lemez kifutott a felek úgy döntöttek, hogy megpróbálnak közösen összehozni egy albumot. Sigsworth ugyanis legyártott néhány dallamot és annyira jónak érezte Imogen építőjellegű hozzáállását a projekthez, hogy végül duóvá váltak.
A nevük Frou Frou lett, első kiadásuk egy Imogen Heap feldolgozás, az Aeroplane volt, ám 2001 végére befejezték az első albumuk megkomponálását is, így 2002 augusztusában kiadták a Details-t.
Frou Frou - Details [2002]
Nyilatkozhatnékom van az album stílusáról is, azonban ezt most elhagyom mert nem igazán tudom belőni, persze bele tudnám erőltetni Őket egy-két kategóriába, de annyira kilógnának hogy nem lenne túl sok értelme.
Sajnálatos módon az album az egyetlen mű ami a páros keze nyomán született. Egy darab turné után úgy döntöttek, hogy továbbra is segítik egymást, de közös lemezt nem adnak ki többet.
Sigsworth később olyan munkákon dolgozott, mint Alanis Morissette 2008as 'Flavors of Entanglement' című albuma. Imogen pedig kiadta az ismert albumát 'Speak for Yourself' címmel.
Szerencsére okosak a kiadók, ezért a 'Breath in' c. számukat az összes videómegosztó tiltja (csak Amerikán belül nézhető) így ez kiesett a videókból, ám azért van még:
Kezdjük egyből az első munkájukkal (az Imogen Heap feldolgozás).
Remek kis trip-hop-szerű dal lett.
Imogen Heap - Aeroplane (Frou Frou Mix)
From the Album : I Megaphone (Japán kiadás)
2002
Következzen a nagy kedvenc, a szám ami miatt felfigyeltem
az albumra, egyik kedvenc filmem zenéje, a Zach Braff által játszott,
írt és rendezett Grammy-díjas 'Garden State'-ből.
(Klipp nem készült, így a videó a film jeleneteiből áll)
Frou Frou - Let Go
From the Album : Details
2002
Végül jöjjön egy kis Chillout és egy NAGYON különleges videó.
Ez lett a 4., egyben utolsó kislemez, szerintem nagyon különleges
videóanyaggal ami Joel Peissig munkája.
Frou Frou - The Dumbing Down Of Love From the Album : Details Directed by Joel Peissig 2002
Ezt a videót Kobe(Gábor) készítette, és mivel nemcsak a videó zenére-vágása, hanem magának a zenének a kiválasztása is mesteri, ezért mindenképpen postolnom kell.
Tudtommal másfél hétig tartott a finomítás, szóval ki van ez találva az utolsó kis részletig. Kobe egyébként gőzerővel gyártja új site-ját, amit JátékosVilág néven értek el.
Enjoy
Depeche Mode - Stripped
1986 - Mute Records
From the Album : Black Celebration
Video by Kobe
Nem egyértelműen ide való, de ez teljesen aranyos, ráadásul totál Zsófi és Joao érzésem van a számmal kapcsolatban.
Oren Lavie - Her Morning Elegance
2009 - A Quarter Past Wonderful records
From the Album : The Opposite Side of the Sea
Directed by Oren Lavie, Yuval & Merav Nathan
Featuring: Shir Shomron
Photography: Eyal Landesman
Oren Lavie Izraelben született '76ban. Londonban tanult zenét és drámát, később be is mutatták két darabját. 2001ben átigazolt New York-ba, ahol mindenféle munkával próbálta eltartani magát, itt már masszívan elkezdett zenét is írni, majd Berlinben felvette első albumát, a 'The Opposite Side of the Sea'-t. A lemez 2007 elején jelent meg, erről látható ez a videó.
Egy kicsit olyan érzésem van, mint a kolbászos-lekváros kenyérnél. Merthát ugye egyenként jó, meg finom, de egymáson már nem annyira nyerő (Ez persze Árpit sosem zavarta a sok-sok éven át, amikor azt ette minden uzsonnára)
Szóval a Massive Attack is jó és szép, és azért Madonnát is tiszteljük, de valljuk meg, ha kollaborációról van szó mind2 elnyomja általában társát, hisz míg mondjuk az MA esetében Sinéad O'Connor nem nagyon lett túlIstenítve a zseniális '100th Window'-ban való masszív részvétel után, úgy pl Madonnánál meg William Orbit tűnt el egy kicsit a négyszeres Platina Ray of Light esetében.
Mindezen felvezető ellenére most nyugodtan pisiljük össze magunkat a gyönyörtől, mert szerintem mind2 együttes alapvetően dominál ebben a számban, így kettejük imázsa rászuperponálódik az alapdallamra. Brilliáns!!
Madonna & Massive Attack - I want You
1995 - Warner Bros
From the Album : Inner City Blues: The Music of Marvin Gaye
Directed by Earle Sebastian
Ennek megünneplésére rájöttem hogy milyen alap együttesek nem mutatkoztak még itt be, úgyhogy veszítse most el ajánló-beli szüzességét a Groove Armada (Tom Findlay és Andy Cato Londonból). Egyik nagy kedvencemmel, ami szerencsére egész ismeretlennek számít.
Bejegyzések
