2009. szeptember 25., péntek

#44 Hooverphonic Presents Jackie Cane [2002]

Sziasztok

Április óta nem postoltam klasszikus albumajánlót. Ez elég durva tény, pedig azóta sem enyhült az ajánlhatnékom, úgyhogy igen jól állunk tervezett bejegyzésekkel, már csak meg kellene őket írni...
Hát most következzék ezek közül a legégetőbb. Utólag is köszönet Katának, amiért még tovább mélyítette e csodás együttes iránti rajongásom (azáltal hogy feltöltötte velük az mp3 lejátszómat).
Az mai együttesünk '95-ben alakult Belgiumban. A négy alapító tagból ma már csak a két gitáros: Alex Callier és Raymond Geerts van a bandában. Frank Duchêne billentyűssel nemtom mi lett, az első albumot feléneklő Liesje Sadonius pedig egyből az album befejezése után lelépett.

Az első 'A New Stereophonic Sound Spectacular' címre hallgató -iszonytatóan zseniális- album (melyet csak ajánlani tudok, de nem itt) turnéra vitték, Kyoko Baertsoen énekesnővel pótolva a hiányzó elemet. Őt mindannyian a csapat testvér-együtteseként számon tartott Lunascape-ből ismerhetitek. A Luna tulajdonképpen külcsönadta a turnéra az énekesüket. Gyors sikerüket több filmbe való bejutás garantálta (mint filmzene). Itt még általánosan trip-hop bandaként voltak nyilvántartva, lásd korábbi ajánlómat, ami erről az albumról mazsolázott.

98-ban, miután olyan együttesekkel turnéztak mint a Massive Attack, a Morcheeba vagy az Apollo 440, a banda elkezdett dolgozni, majd kiadta második lemezét a 'Blue Wonder Power Milk'-t. Itt már a csapathoz tartozott az akkor még csak 18 éves Geike Arnaert. Mostanra egyértelműen eltávolodtak a tört ütemektől a klasszikus hangszerek irányába, így gyakorlatilag létrehozva egy olyan keveréket, amit azóta legkönnyebben saját magukkal tudunk definiálni. Az album számai természetesen ismét bekerültek egy csomó film és reklám alá, ezzel növelve az elismertségüket.
2000-ben eljött az ideje kiadni a harmadik, ha ez még lehetséges az előbbieknél is szuperebb albumot 'The Magnificent Tree' címmel. Visions című számuk a 2000-es Európa bajnokság egyik főcímdala lett, így elvileg kb 1 milliárd emberhez jutott el a zenéjük. Igazából ez az album van annyira zseniális, hogy ajánlóba kerüljön és be is került volna, ha 2002-ben a Hooverphonic nem hajtja végre a már szinte lehetetlen tettet: Kiadnak egy az előzőeknél is balzsamosabb albumot (nem találtam ide illő jelzőt):


Hooverphonic Presents Jackie Cane [2002]




A Jackie Cane egy 'concept album'.
Jackie az előző albumokon felbukkant szám címadó szereplője, aki köré ez a lemez fonódik. Szereplőnk fiatalon otthagyja ikertestvérét, hogy híres énekesnővé válhasson, ami sikerül is Neki. A hírnévvel járó nyomás azonban az őrületbe kergeti, melynek hatására ott hagyja a show business-t és hazatér kibékülni ikertestvérével. A vacsoránál azonban testvére a sok éves hátrahagyottság miatt megmérgezi mindkettőjüket, így vetve véget életüknek.
Az album zenei felhozatalára nem találok szavakat, egyszerűen rongyosra hallgatom mióta megvan és biztos vagyok benne, hogy sokan Közületek is így fognak tenni ha meghallgatjátok. Abban az esetben, ha több energiátok van erre a misszióra akkor javaslom azt a sorrendet, amit én követtem: az első albumuk volt meg legelsőnek és mindig csak egy albumot szereztem meg, folyamatosan időrendben haladtam, így számomra minden album felül tudta múlni a következőt, ezáltal egy igen élménydús út tehető meg, míg végül az ember eljut ehhez a mesterműhöz.
Az ez utáni időkről csak röviden beszélnék, egy részről azért mert már csak klasszikusként tudom Őket kezelni, másodrészről mert még lógok magamnak egy albummal, harmadrészről mert szomorú a vége. No de mégis: A 'Sit Down and Listen to Hooverphonic' egy 2003ban összeállított élő felvétel, mely régi és új számokat is felvonultat. Ezt követte 2005 végén a 'No More Sweet Music/More Sweet Music' mely egy dupla CD-s kiadás. Mind2 CD-n ugyanazok a számok találhatóak azonos sorrendben, az első lemezen klasszikus módon, másodikon pedig jóval elektronikusabb felfogásban.
2006-ban megjelent a válogatás lemezük, amit 2007-ben a 'The President of the LSD Golf Club' jelenleg legutolsó stúdióalbumuk követett.
Sajnos 2008 október 10.-én Geike Arnaert az egyéni ambicíói érdekében elhagyta a zenekart, azóta a hivatalos források szerint több meghallgatás is volt annak érdekében, hogy pótolni tudják, ám tudomásom szerint a mai napig nem jelentettek be semmi eredményt ezügyben. :(


Videók: Hát elég fájdalmas volt CSAK 3 kiválasztása, de itt vannak:

Az említett album első száma élőben, csodás...:

Hooverphonic - Sometimes live in AB 2005
From the Album : Hooverphonic Presents Jackie Cane
2002





2000-ben már ilyen számokat gyártottak, szavakat sem találok...:

Hooverphonic - Vinegar and Salt
From the Album : The Magnificent Tree
2000




És ha esetleg kíváncsiak vagytok milyen 18 évesen egy zseniális zenekar frontembereként videóklipben szerepelni, akkor tessék....:

Hooverphonic - This Strange Effect
From the Album : Blue Wonder Power Milk
1998



Briliáns....




* * *

1 megjegyzés:

Hajdrák Tímea írta...

Nagyon tetszik, köszönöm szépen!