#22 The Chemical Brothers – Dig Your Own Hole [1997]

Helló

Ez a hét maga volt a káosz minden értelemben, úgyhogy ehhez tartsuk magunkat és válasszunk egy mind stílusában, mind zenéjében egyáltalán nem egységes, kifejezetten kavart ám zseniális albumot.

A választás azért volt nehéz, mert miután döntöttem az alkotók mellett - nevükön nevezve Tom Rowlands és Ed Simons – szembekerültem azzal a problémának nem nevezendő helyzettel, hogy igen termékenyek, jelenleg hat albumuk van bejegyezve és nyilván nem tudtam könnyen választani. Ha ez még nem lenne elég, liveact-jeikkel is világhírűek, azonban mi most nem mixet, hanem az egyik stúdió albumukat fogjuk megvizsgálni. A kezdetek kezdetén a világ Dust Brothers néven ismerte Őket (nem összekeverendő az Outhere Brothers-szel akik többek között a briliáns "Fuk U in the Ass"-c. számot is írták.) azonban mivel ilyen nevű banda már volt Amerikában (Ők természetesen Britek) ezért áttértek egy másik névre. 95 körül adták ki első lemezüket, amit 97 áprilisában követett a következő:

The Chemical Brothers – Dig Your Own Hole [1997]

Több nyomós indok is azt igényelte hogy ezt az albumot válasszam, kezdve azzal hogy nagyon tetszetős az intró, konkrétan briliáns, szerintem. Egyből a zseniális Block rockin' Beats-szel nyitnak, amit a pörgős címadó dal követ. A harmadik, Piku c. szám után elérkezünk egy kicsit kevésbé elektronikus, inkább dob-központú break számhoz, a vokált pedig nem más mint Noel Gallagher énekli, akit ugye már névről ismerünk, több vonatkozásban is szerepelt már korábbi ajánlókban, legfőképpen zseniális albumával a Standing on the Shoulder of Giants-szal jellemezhető.

Ezután váltunk egy kicsit és elkalandozunk a progressive house irányába, ami szerintem ha igényes (és ez itt az) akkor igen jó. A két gyöngyszem után egy Quincy Jones kollaboráció, csak hogy tarkítsuk a képet és hogy a kétkedőket is meggyőzzük, ez az album nem egy akármilyen kreálmány. A K-Lukban eltöltött 3 és fél percnyi chill-out után elérkezünk a mindig bűbájos Beth Ortonhoz aki a Where Do I Begin-t segített felénekelni a fiúknak.

http://www.bethorton.co.uk/

A szám furamód az egyik legtöbb sikert kapott darab az albumról, mert sajátos hangulata miatt felkerül t a vanillia égbolt soundtrack-jére, ami Oscar jelölést is kapott.

Végezetül az albumot záró szám következik, a ’Private psychedelic reel’.

Még így a végén kiemelném még egyszer a Chemical Brothers élő fellépéseit az alábbi okokból: (Aki nem bírja végig, az nézzen bele az 5:45nél is egy picit)



Illetve néhány ok ami miatt a többi albumukat is érdemes hallgatni:
A Surrender-ről az Out Of Control koncertfelvétellel:






És végezetül valami kötelező: Come With Us-ról a The Test videóklippje, zseniális mozgókép, a vokálról pedig Richard Ashcroft gondoskodik (The Verve)

hallgass!!!

Üdv. Andris

#21 Jean Michel Jarre – Oxygene [1976]

Szervusztok!

Ma kicsit kevesebb cél éltet minket mint múlt héten, kicsit kevésbé nézünk optimistán a jövőbe, így visszarévedünk a boldog és reményekkel teli múltba és onnan kotrunk valamit elő (egyébként is ez most leégett, összedőlt és csak azután nyelte el a mocsár:) Az albumról elöljáróban csak annyit hogy ismét határokat tágítunk, reményeim szerint annyira messze viszlek benneteket az eddig megismert zenei univerzumból, hogy innen már nem is találnátok vissza egyedül. Ez alól kivételt képeznek azok a családok ahol az apa szintetizátort épített 25 éves korában és őrült rajongója volt annak idején a kísérleti elektronikának (mint zenei stílusnak). Egyszóval Nektek annyi, már amennyiben egyáltalán letöltitek az albumot és minden számot végighallgattok legalább egyszer. Én egyébként akkor szoktam előszeretettel hallgatni amikor tanulok és a klasszikusok (értsd: pl. Smetana) túl vibrálóak és nem elég chill-outosak. Apropó chillout: ez lenne az egyik legfőbb jelöltem, ha ezt a zenei stílust kéne jellemeznem, illetve ennek az albumnak is az első

száma illik a definícióhoz.

Albumunk történetéhez meg kell ismernünk annak eredetét, és ehhez vissza kell mennünk az előző évszázad elejére, amikor is André Jarre élt, jó érzéke volt az akkor eléggé gyerekcipőben járó elektronikához, többek között a Lyoni rádiónak készített (analóg) keverőpultokat, a második világháborút mind Ő mind fia Maurice Jarre aktívan megszenvedték, ezek után az apa részt vett több jelentős eszköz tervezésében is, ilyen volt például a teppaz (részletekért click a képre):

Gyermeke Maurice családot alapított a világháború után, azonban nem sokkal később, az ötvenes évek elején Francia családját hátrahagyva kivándorolt Hollywoodba és filmekhez készített zenéket, olyan filmeken dolgozott, mint a ghost, vagy az Ocean’s thirteen, nyert 3 oscart, a teljes listát lsd itt.

Franciaországban hátrahagyott családjában azonban élt egy -az apa távozásakor- 5 éves fiú: Jean-Michel André (született 1948). Jean a nagyapa támogatásával zongorázni tanult, de nem nagyon ment neki, míg nem egyszer egy jazz klubban meg nem ismerkedett az akkor Francia Jazz jeles képviselőivel és ennek a hatására beindult zenei karriere. 64ben létrehozta első együttesét (gitározott). A mi számunkra azonban 68 volt a lényeges fordulópont, amikor kazetta lejátszókkal és egyéb erősítős cuccokkal kezdett el hangokat előállítani, innen egy igen hosszú út vezetett oda, hogy több sikertelen banda és lemez után rátalált önmagára és egy korát megelőző zenei stílusra aminek segítségével létrehozta a máig legbriliánsabb albumát:

Jean Michel Jarre – Oxygene [1976]

Én születésem környékén már hallgattam, Édesapám a bűnügyeit ezzel a bakelittel követte el: (a fénykép a nagyszobában készült, kivillantva a másik gyöngyszemet az Oxygene mögött. Később a bakelithez társult kazetta és CD is természetesen)

Abban a korban ezt az albumot csak a német Kraftwerk és ugyancsak német Tangerine Dream (a panorámának a klasszikus főcímzenéjét írták pl Ők: Tangerine Dream - Choronzon) tudta stílusban megközelíteni, mondanom sem kell, hogy az albumot azóta korszakalkotónak tartják, több zenei stílust alkotott meg vele és többi albumával Jarre.

Koncertjein ugyanakkora hangsúlyt fektet a vizuális megvalósításba mint a hangtechnikába, azaz a 20 szintetizátor mellé van még kétszer annyi lézer, füstgép meg ilyenek, illetve mivel hangszerei felét Ő készíti, ezért billentyű helyett vagy infra érzékelőket, esetleg lézer érzékelőket, vagy bármi mást használ, az a lényeg hogy egy nagy sci-fi izé előtt áll és hadonászik és az úgy szól ahogy Ő int.

Az album 6 részből áll, ám vigyázat, az első szám erősen chillout jellege miatt túl korán be tudtok fáradni, ezt azonban ne engedjétek, mert sok szám megéri a kitartást (és egyébként is a 300. hallgatás után már egyformán fogjátok szeretni mindegyik számot)

Jó hallgatást

Andris

T.L.

1. "Oxygene (Part I)" – 7:40
2. "Oxygene (Part II)" – 7:37
3. "Oxygene (Part III)" – 3:24
4. "Oxygene (Part IV)" – 4:06
5. "Oxygene (Part V)" – 10:26
6. "Oxygene (Part VI)" – 6:24

No és jöjjenek a videók:
Az oxygene 2 előadása napjainkban (ezt nézzétek meg, ha arra vagytok kiváncsiak mit ajánlottam, ez zeneileg jó, csak nincs semmi visual)



Itt az Equinoxe-ról egy gyöngyszem, itt egyszerre kb 3 ember munkáját végzi, aki esetleg nem érti annak a lényeg: a dallam ismétlődése miatt minden hangsávot egyszer el kell játszani, utána azt ismétli a gép, ezért ahogy hozza be az új dallamokat egyre több marad bent (nyilván ami épp nem kell az felfüggeszthető).




Illetve itt a kedvenc hangszerem, nyilván a koncert megvan VHS-en már svédország óta, akinek kell ilyen kb 4 alkatrészből össze lehet egy ilyet rakni (Led(lézer), terhelő ellenállás, fotodióda és táp)

The Roots - Get Busy

Helló

Új felület, új lehetőségek. Most épp hétközbeni klipet kaptok extraként: a The Roots-tól a nemsokára megjelenő albumukról a második kislemezhez készült videóklippet.

Before This

20, Blink 182 - Blink 182 [2003]
19, Lamb - What Sound [2001]
18, Gotan Project - La Revancha del Tango [2001]
17, Dr.Dre - 2001 [1999]
16, Stereophonics - Just Enough Education to Perform [2001]
15, John Legend - Get Lifted [2004]
14, Jamiroquai - A Funk Odyssey [2001]
13, The Prodigy - Their Law - The Singles 1990-2005 [2006]
12, Yonderboi - Splendid Isolation [2005]
11, Cadik - Live @ Tilos [2007]
10, Oasis - Standing on the Shoulder of Giants [2000]
9, Artful Dodger - It's All About the Stragglers [2001]
8, Placebo - Once More With Feeling (Singles 1996-2004) [2004]
7, The Streets - Original Pirate Material [2002]
6, Paul Oakenfold - Bunkka (2002)
5, The Animatrix OST (Official Sound Track)
4, Kasabian - Kasabian (2004)
3, Sena - First One (2003)
2, Massive Attack - 100th Window
1, Thievery Corporation - The Mirror Conspiracy

#20 Blink 182 - Blink 182 [2003]

Helllló

Laza 1 órás szerencsétlenkedés után döntöttem, vagy 5-6 album közül nagy nehezen kiszedtem azt az egyet amit ma megkaptok. Sorry az előző hétért de nem tudtam tisztességesen leülni és megírni ezt az ajánlót, szal kivettem egy hét szabit.
No mai darabunk végre egy kicsit punk, egy kicsit emó (bár akkor ez az irányzat még nem nagyon volt), és egy kicsit metál (hangyányit). Kaliforniában alakultak, Tom DeLonge és Scott Raynor voltak az elsők, de Scott nagyon helyesen meghívta Mark Hoppust is a zenekarba. Az általam ismert felállás csak később alakult ki amikor Scott helyett Travis Barker vette át a dobokat, Őt a mai napig a világ egyik legjobb dobosaként tartják számon, az Ő képességeit csak néhányan képesek felülmúlni (pl a Slipknot első számú dobosa (kb 3 van Nekik összesen)). Bár azért elkobozhatatlan eredménye Travisnak hogy P Diddy Őt hívta meg Bad Boy 4 Life c. videóklippjébe mint dobost, ami szerintem felér egy grammy díjjal...:) Szóval a zenekar kezdetben elég Eminem-szerű kifigurázós számokat írt, és vált velük híressé, ám 2005ös feloszlásuk előtt, kiadtak egy utolsó ocsmányul briliáns és különleges albumot.

Blink 182 - Blink 182 [2003]

Ahogyan láthatjátok az album Self Titled illetve kicsit belemászva a dologba kiderült hogy a fiúk csak olyan címeket tudtak kitalálni mint: Use Your Erection I and II, de mivel a banda végleg szakított az idióta poénokkal és ehhez az albumhoz egyébként sem illett volna semmi poénos cím így nem került a borítóra semmi más csak a banda neve és egy smiley. Eheti feladványunk: melyik bandának a híres dupla albumát figurázták volna ki az előbb említett címmel? (Külön pikantéria hogy a megfejtés azaz a célzott album Gyuri gyerekkori nagy kedvence, volt ilyen pólója, minden számot kívülről vágott és persze meg volt maga a lemez is eredetibe)
Tehát az albumnak nem lett cím adva, mégis mint Blink182 jött ki a
piacra és mivel sokan azóta ezzel az albummal azonosítják a bandatagok
előéletét ezért nem is baj, hogy self titled lett.
Az album egyébként teljesen más irányra lett már a készítés előtt belőve mint bármely más albumuk azelőtt. Ezt mi sem támasztja alá jobban, mint hogy az akkor már (főleg Angliában) legendának számító Robert Smith nemcsak ihletet adott az albumhoz, de énekel is rajta. Aki ezt az embert nem vágja ne csüggedjen, jön az Ő együttese is majd valamikor sorra(The Cure).
A számok szerintem nagyon változatosak és mégis megmaradnak a fő irányvonal körül, tartalma és mondanivalója igen komoly és érdekes, érdemes a dalszövegeket nézegetni annak akinek bejönnek a dallamok. További harmóniáról tanúskodik hogy az album feltűnően jól osztja meg a három tagot, helyet kap Tom mellett Mark hangja is illetve a hosszú és igen igényes dob-részek révén Travis is hallatja magát bőven. Tulajdonképpen elképzelhetetlen hogy ne tetsszen Nektek ez az album, nem csak azért mert remek, hanem mert ez Dexx egyik top kedvence és szétrúgja a feneketeket ha nem értetek velem egyet (bizony).

üdv. A.

#19 Lamb - What Sound [2001]

Hello

Ma úgy voltam vele hogy kaptok valami jót, de mivel nem rég bővült a cím lista nem ajánlhattam be valami kommersz hallgatható cuccot, olyat akartam ami még Fórizs Sándor Urat is meglepné. Szal visszamászunk szépen Angliába és mélyre dugjuk a fejünket a zenei underground bugyraiba. Meg is találjuk a keresettet Manchesterben. Zenei csoportosulásunkat Andy Barlow ("Hipoptimist") és Lou Rhodes hozták létre. Andy az ütemeket szereti (D&B, trip-hop) a bűbájos Lou pedig a (Nép illetve egyéb) dalokat. Így már sejthetitek hogy ebből mekkora káosz lesz :). Andy tehát az alapokat, Lou a dalszövegeket készíti, koncerteken Lou énekel, Andy az elektronika mögött ül. 96 óta kiadtak egynéhány lemezt, most a szerintem legjobbat kapjátok:

Lamb - What Sound [2001]

Sajnálatos módon jelenleg úgy tűnik hogy nem folytatják tovább ezt a kollaborációt, utolsó albumuk 2005ben jelent meg, az is csak remix, új studióalbumuk 2003 óta nem jött ki. Sajnos elég sokan nem értjük, de Ők még Angliában sem lettek elég népszerűek, ahhoz képest mondjuk hogy a nagyjából azonos zenét játszó bristoli Portishead mekkora sikereket ért el ugyanebben az időben.
Ajánlom Nektek hogy a 2CD-s verziót szedjétek, mert az tele van igen neves művészek remixeivel és jó sok élő felvétellel, illetve akkor meg lesz Nektek a Gorecki c. számuk is ami egy korábbi albumon található és a legjobb számuk, hangyányit megelőzve az aktuális albumon csücsülő Gabriel c. kreálmányt.

Jó szórakozást!

Andris

#18 Gotan Project - La Revancha del Tango [2001]

Szervusztok

Hohó, megint totál kedvenc album, egy kicsit vissza a gyökerekhez, mivel eheti választásom a sorozat kezdő tagjához, a 'The Mirror Conspiracy'-hez hasonlít legjobban, azaz ma is valami chillout szerűséget kaptok, de no para és don't fos, valójában Francia-Spanyol tangó következik. Eheti hőseink PÁRIZSBÓL származnak, azaz sikerült szeretett Londont egy kicsit mellőzni és átjönni a kontinensre megint, sőt ha jól látom Francia cuccunk eddig nem is volt, no de sebaj. A zenekar egy trió, amely egy Francia, egy Argentin, és egy Svájci úriemberből áll. 99ben alakultak, egyből kiadtak egy albumot, majd 2001ben jött a folytatás:

Gotan Project - La Revancha del Tango [2001]

Az albumra tulajdonképpen egy hullámzás jellemző(no nem olyan hullámzás mint amit ma az Igi autójában éreztem!), szerintem már az első számot sem lehet nyugiban végighallgatni, briliánsan lágy dallama magával ránt. Az album átlagos üteme lassú, ám remélem mégsem fogjátok fárasztónak találni. Egy pohár bor mindenképpen jár a zenehallgatás mellé, anélkül el se kezdjétek, bár igaz hogy az eredeti 5let az hogy Sasa a kocsiban fogja hallgatni, de akkor ezt most előbb a kandalló mellett borral meg SzőkeLánnyal hallgasd meg, persze ha nincs kandalló nem kell egyből elmenni venni egyet, jó lesz az anélkül is. Adalékinformáció még az együtteshez, hogy .:3SorCenzúrázva:. 7,5 mp feletti srácok már felejtők...:)

No amint látom sikerül még ma elküldenem,

Jóéjt vagy Jó reggelt!!

#17 Dr.Dre - 2001 [1999]

Hellócska

Ma is teljes terror lesz. Nagyon régi kedvenc albumot kaptok, kb az album megjelenése óta imádom és nem tudom megunni. 65 február 18.án született André Romell Young (1 hét múlva lesz a szülinapja) helyileg Comptonban, California államon belül. Tagja lett az N.W.A.-nek, amit valószinüleg nem ismertek, de azért jegyezni, Amerikában ütnek érte ha nem tudod. Hősünk ott már mint Dr. Dre szerepelt Ice Cube és Eazy-E mellett. Előbbit hülye sorozatokból és gettó filmekből, utóbbit a gyászjelentéséből ismerhetitek, ugyanis N. B.I.G. és 2Pac mellett Neki is sikerült lelövetnie magát (Kobe rávilágított arra az apró tévedésre miszerint nem lelövette magát, helyette AIDS-es lett és belehalt, [majdnem eltaláltam]). Mindenesetre ez még 86-87 környékén volt, szóval többek között Őket tartják a Rap és a HipHop megalapítójának. Dre is erősen részt vett ebben a Keleti oldal-Nyugati oldal dologban, ami ugye egyik legjobb barátjának, 2Pac halálával végződött. Dre később kivált a formációból, kihozott egy albumot és elindított néhány embert mint producer-zeneíró: 2Pac(még korábban), Snoop Dogg, Eminem, 50 Cent, The Game, Nate Dogg, Busta Rhymes, Eve. Szóval Dre-nek sok pénze van, ám a producerkedés közben kihozta második albumát is még 99-ben.

Dr.Dre - 2001 [1999]

Az album briliáns, minden van benne, azóta is totálisan korszakalkotónak tartják. Sok a vendég az albumon, felsorolni nehéz és felesleges, a lényeg hogy Nekik köszönhetően változatossá teszi Dre a Rap részeket.

Jó hallgatást!!

Andrew