#21 Jean Michel Jarre – Oxygene [1976]

Szervusztok!

Ma kicsit kevesebb cél éltet minket mint múlt héten, kicsit kevésbé nézünk optimistán a jövőbe, így visszarévedünk a boldog és reményekkel teli múltba és onnan kotrunk valamit elő (egyébként is ez most leégett, összedőlt és csak azután nyelte el a mocsár:) Az albumról elöljáróban csak annyit hogy ismét határokat tágítunk, reményeim szerint annyira messze viszlek benneteket az eddig megismert zenei univerzumból, hogy innen már nem is találnátok vissza egyedül. Ez alól kivételt képeznek azok a családok ahol az apa szintetizátort épített 25 éves korában és őrült rajongója volt annak idején a kísérleti elektronikának (mint zenei stílusnak). Egyszóval Nektek annyi, már amennyiben egyáltalán letöltitek az albumot és minden számot végighallgattok legalább egyszer. Én egyébként akkor szoktam előszeretettel hallgatni amikor tanulok és a klasszikusok (értsd: pl. Smetana) túl vibrálóak és nem elég chill-outosak. Apropó chillout: ez lenne az egyik legfőbb jelöltem, ha ezt a zenei stílust kéne jellemeznem, illetve ennek az albumnak is az első

száma illik a definícióhoz.

Albumunk történetéhez meg kell ismernünk annak eredetét, és ehhez vissza kell mennünk az előző évszázad elejére, amikor is André Jarre élt, jó érzéke volt az akkor eléggé gyerekcipőben járó elektronikához, többek között a Lyoni rádiónak készített (analóg) keverőpultokat, a második világháborút mind Ő mind fia Maurice Jarre aktívan megszenvedték, ezek után az apa részt vett több jelentős eszköz tervezésében is, ilyen volt például a teppaz (részletekért click a képre):

Gyermeke Maurice családot alapított a világháború után, azonban nem sokkal később, az ötvenes évek elején Francia családját hátrahagyva kivándorolt Hollywoodba és filmekhez készített zenéket, olyan filmeken dolgozott, mint a ghost, vagy az Ocean’s thirteen, nyert 3 oscart, a teljes listát lsd itt.

Franciaországban hátrahagyott családjában azonban élt egy -az apa távozásakor- 5 éves fiú: Jean-Michel André (született 1948). Jean a nagyapa támogatásával zongorázni tanult, de nem nagyon ment neki, míg nem egyszer egy jazz klubban meg nem ismerkedett az akkor Francia Jazz jeles képviselőivel és ennek a hatására beindult zenei karriere. 64ben létrehozta első együttesét (gitározott). A mi számunkra azonban 68 volt a lényeges fordulópont, amikor kazetta lejátszókkal és egyéb erősítős cuccokkal kezdett el hangokat előállítani, innen egy igen hosszú út vezetett oda, hogy több sikertelen banda és lemez után rátalált önmagára és egy korát megelőző zenei stílusra aminek segítségével létrehozta a máig legbriliánsabb albumát:

Jean Michel Jarre – Oxygene [1976]

Én születésem környékén már hallgattam, Édesapám a bűnügyeit ezzel a bakelittel követte el: (a fénykép a nagyszobában készült, kivillantva a másik gyöngyszemet az Oxygene mögött. Később a bakelithez társult kazetta és CD is természetesen)

Abban a korban ezt az albumot csak a német Kraftwerk és ugyancsak német Tangerine Dream (a panorámának a klasszikus főcímzenéjét írták pl Ők: Tangerine Dream - Choronzon) tudta stílusban megközelíteni, mondanom sem kell, hogy az albumot azóta korszakalkotónak tartják, több zenei stílust alkotott meg vele és többi albumával Jarre.

Koncertjein ugyanakkora hangsúlyt fektet a vizuális megvalósításba mint a hangtechnikába, azaz a 20 szintetizátor mellé van még kétszer annyi lézer, füstgép meg ilyenek, illetve mivel hangszerei felét Ő készíti, ezért billentyű helyett vagy infra érzékelőket, esetleg lézer érzékelőket, vagy bármi mást használ, az a lényeg hogy egy nagy sci-fi izé előtt áll és hadonászik és az úgy szól ahogy Ő int.

Az album 6 részből áll, ám vigyázat, az első szám erősen chillout jellege miatt túl korán be tudtok fáradni, ezt azonban ne engedjétek, mert sok szám megéri a kitartást (és egyébként is a 300. hallgatás után már egyformán fogjátok szeretni mindegyik számot)

Jó hallgatást

Andris

T.L.

1. "Oxygene (Part I)" – 7:40
2. "Oxygene (Part II)" – 7:37
3. "Oxygene (Part III)" – 3:24
4. "Oxygene (Part IV)" – 4:06
5. "Oxygene (Part V)" – 10:26
6. "Oxygene (Part VI)" – 6:24

No és jöjjenek a videók:
Az oxygene 2 előadása napjainkban (ezt nézzétek meg, ha arra vagytok kiváncsiak mit ajánlottam, ez zeneileg jó, csak nincs semmi visual)



Itt az Equinoxe-ról egy gyöngyszem, itt egyszerre kb 3 ember munkáját végzi, aki esetleg nem érti annak a lényeg: a dallam ismétlődése miatt minden hangsávot egyszer el kell játszani, utána azt ismétli a gép, ezért ahogy hozza be az új dallamokat egyre több marad bent (nyilván ami épp nem kell az felfüggeszthető).




Illetve itt a kedvenc hangszerem, nyilván a koncert megvan VHS-en már svédország óta, akinek kell ilyen kb 4 alkatrészből össze lehet egy ilyet rakni (Led(lézer), terhelő ellenállás, fotodióda és táp)