Tegnap Mumusban erre a számra jelentünk meg és nem értettem, hogy ez miért nincs már rajta az mp3 lejátszómon. A problémát azóta orvosoltam, de Ti is megkapjátok, sőt fel szeretném mérni, hogy hányan közületek szeretik meg ezt a számot illetve kik gondolják azt, hogy gyakorlatilag megerőszakolták John-t, Paul-t, Harrison-t és Ringo-t!
Lehet szavazni!
Sziasztok
Április óta nem postoltam klasszikus albumajánlót. Ez elég durva tény, pedig azóta sem enyhült az ajánlhatnékom, úgyhogy igen jól állunk tervezett bejegyzésekkel, már csak meg kellene őket írni...
Hát most következzék ezek közül a legégetőbb. Utólag is köszönet Katának, amiért még tovább mélyítette e csodás együttes iránti rajongásom (azáltal hogy feltöltötte velük az mp3 lejátszómat).
Az mai együttesünk '95-ben alakult Belgiumban. A négy alapító tagból ma már csak a két gitáros: Alex Callier és Raymond Geerts van a bandában. Frank Duchêne billentyűssel nemtom mi lett, az első albumot feléneklő Liesje Sadonius pedig egyből az album befejezése után lelépett.
Az első 'A New Stereophonic Sound Spectacular' címre hallgató -iszonytatóan zseniális- album (melyet csak ajánlani tudok, de nem itt) turnéra vitték, Kyoko Baertsoen énekesnővel pótolva a hiányzó elemet. Őt mindannyian a csapat testvér-együtteseként számon tartott Lunascape-ből ismerhetitek. A Luna tulajdonképpen külcsönadta a turnéra az énekesüket. Gyors sikerüket több filmbe való bejutás garantálta (mint filmzene). Itt még általánosan trip-hop bandaként voltak nyilvántartva, lásd korábbi ajánlómat, ami erről az albumról mazsolázott.
98-ban, miután olyan együttesekkel turnéztak mint a Massive Attack, a Morcheeba vagy az Apollo 440, a banda elkezdett dolgozni, majd kiadta második lemezét a 'Blue Wonder Power Milk'-t. Itt már a csapathoz tartozott az akkor még csak 18 éves Geike Arnaert. Mostanra egyértelműen eltávolodtak a tört ütemektől a klasszikus hangszerek irányába, így gyakorlatilag létrehozva egy olyan keveréket, amit azóta legkönnyebben saját magukkal tudunk definiálni. Az album számai természetesen ismét bekerültek egy csomó film és reklám alá, ezzel növelve az elismertségüket.
2000-ben eljött az ideje kiadni a harmadik, ha ez még lehetséges az előbbieknél is szuperebb albumot 'The Magnificent Tree' címmel. Visions című számuk a 2000-es Európa bajnokság egyik főcímdala lett, így elvileg kb 1 milliárd emberhez jutott el a zenéjük. Igazából ez az album van annyira zseniális, hogy ajánlóba kerüljön és be is került volna, ha 2002-ben a Hooverphonic nem hajtja végre a már szinte lehetetlen tettet: Kiadnak egy az előzőeknél is balzsamosabb albumot (nem találtam ide illő jelzőt):
Hooverphonic Presents Jackie Cane [2002]
A Jackie Cane egy 'concept album'.
Jackie az előző albumokon felbukkant szám címadó szereplője, aki köré ez a lemez fonódik. Szereplőnk fiatalon otthagyja ikertestvérét, hogy híres énekesnővé válhasson, ami sikerül is Neki. A hírnévvel járó nyomás azonban az őrületbe kergeti, melynek hatására ott hagyja a show business-t és hazatér kibékülni ikertestvérével. A vacsoránál azonban testvére a sok éves hátrahagyottság miatt megmérgezi mindkettőjüket, így vetve véget életüknek.
Az album zenei felhozatalára nem találok szavakat, egyszerűen rongyosra hallgatom mióta megvan és biztos vagyok benne, hogy sokan Közületek is így fognak tenni ha meghallgatjátok. Abban az esetben, ha több energiátok van erre a misszióra akkor javaslom azt a sorrendet, amit én követtem: az első albumuk volt meg legelsőnek és mindig csak egy albumot szereztem meg, folyamatosan időrendben haladtam, így számomra minden album felül tudta múlni a következőt, ezáltal egy igen élménydús út tehető meg, míg végül az ember eljut ehhez a mesterműhöz.
Az ez utáni időkről csak röviden beszélnék, egy részről azért mert már csak klasszikusként tudom Őket kezelni, másodrészről mert még lógok magamnak egy albummal, harmadrészről mert szomorú a vége. No de mégis: A 'Sit Down and Listen to Hooverphonic' egy 2003ban összeállított élő felvétel, mely régi és új számokat is felvonultat. Ezt követte 2005 végén a 'No More Sweet Music/More Sweet Music' mely egy dupla CD-s kiadás. Mind2 CD-n ugyanazok a számok találhatóak azonos sorrendben, az első lemezen klasszikus módon, másodikon pedig jóval elektronikusabb felfogásban.
2006-ban megjelent a válogatás lemezük, amit 2007-ben a 'The President of the LSD Golf Club' jelenleg legutolsó stúdióalbumuk követett.
Sajnos 2008 október 10.-én Geike Arnaert az egyéni ambicíói érdekében elhagyta a zenekart, azóta a hivatalos források szerint több meghallgatás is volt annak érdekében, hogy pótolni tudják, ám tudomásom szerint a mai napig nem jelentettek be semmi eredményt ezügyben. :(
Videók: Hát elég fájdalmas volt CSAK 3 kiválasztása, de itt vannak:
Az említett album első száma élőben, csodás...:
Rájöttem, hogy miért is ne fertőzzelek Benneteket tovább infprmációval. A minap kötögettem a szálakat az agyamban a Thievery Corportionnal kapcsolatban és rájöttem, hogy fogalmam sincs ki énekel a 'The Time We Lost Our Way'-ben, ami nemrég volt az ajánlóban. No hát ahogy a címünk is jelzi:
A Hölgyet Lou Lou Ooldouz Ghelickhaninak hívják, Iránban született, de Franciaországban nőtt fel, majd Washingtonba költözött, ahol francia/fotográfus szakon tanult (micsoda választás!!). 19 éves korában, egy buliban történt, hogy dalolás közben leszólította a TC egyik tagja. Lou Lou napokon belül a stúdióban találta magát a zenekarral. Egy hónapra rá már 1500 ember előtt énekelt, mint a Thievery öt énekesének egyike. Lou Lou azóta is a TC állandó tagja (10 éve), ahogy ezt az együttes legújabb, Radio Retaliation címá albumán két szám is bizonyítja.
Azonban kreativitását önálló projekt létrehozására is elégnek érezte, így megszületett a Lou Lou and the Sharp Sword. Az együttes 2 fiúból és 2 lányból áll, ahol az énekesnő zenét is ír. A zenekar neve egyébként a vezetéknevéből származik (Ghelickhani - the star of the sharp-sword clan). Ez az együttes egészen más kihívásokat hozott Neki, mivel más énekelni egy óriási közönségnek, mint adott esetben mondjuk 20 embernek, sokkal jobban érvényesítenie kell a személyiségét és erősebben jelen kell lennie.
Amikor nem a 'nagy' zenekarral van próbálják összehozni első albumukat, így elvileg megjelent már egy EP-jük, ezt azonban nem találtam meg, így annak anyaga majd egy másik bejegyzés tartalmául kell hogy szolgáljon (önálló számokat a myspace oldalukon találtok, link alul). Most egy más projekt következik 2006-ból, melyet a Giant Panda Guerilla Dub Squaddal együtt alkottak, Lou Lou ennek is a tagja volt, azonban a csoport évi 300 fellépése túl sok volt a TC mellett.
Sziasztok ismét!
Folytatjuk fesztivál ajánló sorozatunkat, melyben levonjuk a következtetéseket arról, hogy mit volt és mit nem volt érdemes látogatni.
Sziasztok
Reményeim szerint sikerül egy kis mini sorozatot írnom a napokban, melyben végigmegyek a nyár fesztivál élményein (nem volt sok, de ami volt az jó volt). A sorozat célja, hogy lerójam tiszteletem a csodás művészek előtt és természetesen hogy megismertessem veletek azon együtteseket, akiket érdemes hallgatni.
Következzék tehát az első post:
Sziasztok
Kicsit hígítjuk a tartalmat (eltumblr-esítjük), persze a zenétől nem távolodunk el, hanem Ferinek köszönhetően bemutatjuk a világ valaha készült 25 legpocsékebb borítójának listáját, melyet a designer-daily készített el. A lista meglehetősen igényes, van rajta ABBA és Tozovac album is. Ízelítőnek:
Ez a mostani szuperpost abból áll, hogy mazsolázunk (Igi, Peti és Bálint kedvéért VÁLOGATUNK) aktív hallgatóink által küldött számokból néhányat.
Igi küldte a következő gyöngyszemet:
Uhhh, ez milyen lesz holnap, kár hogy diplomát írunk... Azért aki teheti nézze meg és számoljon róla, hogy be milyen volt. (a flyerre kattintva az élesebbé válik)
Bejegyzések
Megjegyzések
