Helló
Ez a hét maga volt a káosz minden értelemben, úgyhogy ehhez tartsuk magunkat és válasszunk egy mind stílusában, mind zenéjében egyáltalán nem egységes, kifejezetten kavart ám zseniális albumot.
A választás azért volt nehéz, mert miután döntöttem az alkotók mellett - nevükön nevezve Tom Rowlands és Ed Simons – szembekerültem azzal a problémának nem nevezendő helyzettel, hogy igen termékenyek, jelenleg hat albumuk van bejegyezve és nyilván nem tudtam könnyen választani. Ha ez még nem lenne elég, liveact-jeikkel is világhírűek, azonban mi most nem mixet, hanem az egyik stúdió albumukat fogjuk megvizsgálni. A kezdetek kezdetén a világ Dust Brothers néven ismerte Őket (nem összekeverendő az Outhere Brothers-szel akik többek között a briliáns "Fuk U in the Ass"-c. számot is írták.) azonban mivel ilyen nevű banda már volt Amerikában (Ők természetesen Britek) ezért áttértek egy másik névre. 95 körül adták ki első lemezüket, amit 97 áprilisában követett a következő:
The Chemical Brothers – Dig Your Own Hole [1997]
Több nyomós indok is azt igényelte hogy ezt az albumot válasszam, kezdve azzal hogy nagyon tetszetős az intró, konkrétan briliáns, szerintem. Egyből a zseniális Block rockin' Beats-szel nyitnak, amit a pörgős címadó dal követ. A harmadik, Piku c. szám után elérkezünk egy kicsit kevésbé elektronikus, inkább dob-központú break számhoz, a vokált pedig nem más mint Noel Gallagher énekli, akit ugye már névről ismerünk, több vonatkozásban is szerepelt már korábbi ajánlókban, legfőképpen zseniális albumával a Standing on the Shoulder of Giants-szal jellemezhető.
Ezután váltunk egy kicsit és elkalandozunk a progressive house irányába, ami szerintem ha igényes (és ez itt az) akkor igen jó. A két gyöngyszem után egy Quincy Jones kollaboráció, csak hogy tarkítsuk a képet és hogy a kétkedőket is meggyőzzük, ez az album nem egy akármilyen kreálmány. A K-Lukban eltöltött 3 és fél percnyi chill-out után elérkezünk a mindig bűbájos Beth Ortonhoz aki a Where Do I Begin-t segített felénekelni a fiúknak.
A szám furamód az egyik legtöbb sikert kapott darab az albumról, mert sajátos hangulata miatt felkerül t a vanillia égbolt soundtrack-jére, ami Oscar jelölést is kapott.
Végezetül az albumot záró szám következik, a ’Private psychedelic reel’.
Még így a végén kiemelném még egyszer a Chemical Brothers élő fellépéseit az alábbi okokból: (Aki nem bírja végig, az nézzen bele az 5:45nél is egy picit)
Illetve néhány ok ami miatt a többi albumukat is érdemes hallgatni:
A Surrender-ről az Out Of Control koncertfelvétellel:
És végezetül valami kötelező: Come With Us-ról a The Test videóklippje, zseniális mozgókép, a vokálról pedig Richard Ashcroft gondoskodik (The Verve)
hallgass!!!
Üdv. Andris
Bejegyzések
1 megjegyzés:
Utolso video tetszik, de album meg nincs meg.
Megjegyzés küldése